2.2 Fejezet

Kitolom a székem majd felmegyek a szobámba. Végre. Végre megtudhatom mi van a dobozban. Kinyitom az ajtót, majd be is csukom, hogy senki ne zavarjon meg. Leülök a székre, behúzom magam az asztal pereméig és kezemet a doboz két oldalára teszem. Letépem a cellukszot és szép lassan bontogatni kezdem a dobozt. Teljesen kibontottam és nem hiszek a szememnek.
Te jó ég! ... 

Egy iránytű és egy levél az ÉN NEVEMMEL! Nekem címezve egy borítékban. Még nem tudtam kibontani annyira sokkolt a tudat, hogy ezek a valakik a helikopterből nekem küldtek egy csomagot. És tudták, hogy ott leszek ebben az időpontban, hiszen minden szombat reggel kisétálok az erdőbe. És, ha ezt tudják rólam mit tudhatnak még? És miért küldtek egy iránytűt? Lehet, hogy a levélben benne van. Te jó ég tényleg a levél, annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy el is felejtettem a levelet. Az asztalomhoz lépem és a kezembe vettem a levelet. Remegő kezekkel nyitottam fel a borítékot. A levélben ez állt:

Kedves Asley!

Tudjuk ez a dolog nagyon furcsa önnek, és nem érti, hogy honnan tudunk ilyen sokat magáról. De levélben nem magyarázhatok meg semmit. Ha a végére akar járni a dolgoknak és szeretne segíteni nekünk jöjjön holnap éjfélkor a városháza elé.

U.I.: Hozza magával az iránytűt amit a dobozban talált”

A levelet gyöngybetűkkel írták. Női kézírás volt, ez biztos. Nem értettem semmit. Miért írt többes számban? Miért nem magyarázhat meg semmit levélben? Hogy tudnék én bárkinek is segíteni, hiszen csak egy átlagos lány vagyok? És mire való az iránytű? Miért volt egyáltalán a csomagban és miért kell magammal vinnem?

Ezernyi kérdés kavargott a fejemben. És egyre sem tudtam a választ. De két biztos pont volt: tudtam, hogy ki kell derítenem mi folyik itt, el kell mennem a városházához holnap éjjel. És nálam volt az iránytű, lehet hogyha jobban megnézem találok valami választ a történtekre. A kezembe vettem az iránytűt. Azt már első pillantásra is tudtam, hogy nem átlagos számok vannak rajta, hanem írásjelek. Olyan értelmetlenek mint a kínai vagy a japán írásjelek, de másképp néztek ki. Ezek mind jelentettek valamit. Úgy értem persze a kínai írásjelek is jelentettek valamit, de nekem nem. Viszont ezek nekem is jelentettek valamit. Nem tudom, hogy mit, de ekkor éreztem először úgy mintha lenne valami közöm a dologhoz. És nem csak megtaláltam egy csomagot amit véletlenül egy Asleynek címeztek. Hanem megtaláltam egy csomagot amit NEKEM Asleynek címeztek! Gondolataimat félbeszakítva Anya hangját hallottam a konyhából:

- Asley, kislányom, segíts jó anyádnak egy kicsit, és mosogass el! – ezt nem hiszem el miért nem lehet nekem egy nyugodt percem.

- Megyek már Anya! – válaszoltam unott hangon és kivonszoltam magam a szobámból.

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/21271/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?