1.6 Fejezet

Indultunk volna, de akkor egy csapat fiú futott el előttünk, amerikai focilabdával a kezükben. Még be sem értek a pályára már elkezdtek játszani. Kiáltoztak és röhögtek hangosan. Csak bámultam őket. És ami ez után történt… nem tudtam hová tenni. A nagy tömegből egyetlen arcot tudtam kivenni. Tekintetünk találkozott és ő is lefagyott a mozdulatban. Meredten bámultuk egymást. Aztán meglökték és mintha most tért volna magához, kisöpörte kék szeméből, sötétbarna haját…          

Jason volt az. Egy kicsit megnyugodtam az ismerős arc láttán. Nem is tudom mi történt velem. Savanna észre sem vette, (vagy csak nem akarta észre venni) hogy lefagytam. Ezért nagyon hálás voltam neki.

Miután a fiúk tovább mentek mi is elindultunk. Savanna nagyon aranyos volt. Mindent megmutatott és elmagyarázott. Persze egy szünet alatt nem tudtuk volna az egész épületet bejárni, úgyhogy az igazgatónő megengedte, hogy kimaradjunk a következő óráról, ami matek lett volna. A csendes épületben könnyebb volt beszélgetni és Savanna közvetlensége megnyugtatott és engem is közvetlenebbé tett. Érdekelt, hogy milyen lehet az osztály többi tagja, úgyhogy erre is rákérdeztem. Az eddigi mosolya lefagyott az arcáról.

- Hát igazából nem túl kedvesek. Tudod a lányokat más sem érdekli mint a divat és a pletykák. Nem érdeklik őket a könyvek és a sportok. Ellentétben velem. Nekem mindenem a sport és a könyvek és a természet, de nem a nyálas tini történetek, meg a parkokban való sétálás, meg a szertorna. Hanem a sci-fi, a túrázás a hegyekben és a hoki.

- Hát én pontosan ugyanígy vagyok ezzel. Bár a hokit még nem próbáltam. - mondtam és egy bátorító mosolyt küldtem felé.

- De jó! Úgy féltem, hogy te is dinkának fogsz tartani. - mondta immár a jól megszokott mosollyal az arcán. – A hokit meg akár ma is kipróbálhatod. Nagyon jó sport és a csapat is tök jó.

- Tudod én is féltem, hogy dinkának fognak tartani. De a hokit tényleg szívesen kipróbálnám.

Mire kicsöngettek szinte mindent megtudtam a hokiról. Tényleg érdekel a dolog és anyáék is biztos nagyon örülnének, ha látnák, hogy már is beilleszkedtem. A folyosó megtelt kiabáló gyerekekkel, úgyhogy bementünk az osztályterembe. Azt hittük teljesen üres lesz odabent, de tévedtünk. Jason is bent volt és egy tanárral beszélt. Amikor megláttak minket a tanár arca felderült.

- Ó szia! Te biztos Abbie vagy. Én vagyok az osztályfőnök.

- Jó napot!

- Ő itt Jason ő is ma érkezett. Remélem nem haragszotok, ha egymás mellé ültetlek benneteket. - ránézett az órájára. – Jaj, már ennyi az idő? Bocsássatok meg, de mennem kell! – mondta és kisietett a teremből.

Hármunk közül Savanna törte meg a csendet.

- Hát isten hozott Jason! Savanna vagyok!

- Hello! - köszönt és leült a nekünk kijelölt pad mögé.

- Hello Jason! - köszöntem én is. 

- Szia Abbie! 

Úgy üdvözöltük egymást mintha már régi ismerősök lennénk… A következő óra és az egész nap elég gyorsan eltelt. Van egy olyan érzésem, hogy nem is lesz olyan rossz itt New Yorkban.

 

Címkék: 1. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/21740/pics/lead_800x600.jpg
1. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?