2.6 Fejezet

Carl és Tesla lépett oda hozzám. Rájuk mosolyogtam és ők viszonozták a gesztust. És ekkor Tesla megszólalt:

- Asley, remélem felkészültél. - itt egy kis szünetet tartott és nagy levegőt vett mint, ha valami sorsfordítót akarna mondani. - Most megmutatjuk neked a K.É.T. -et! – Ezek a szavak tényleg sors fordítóak voltak az életemben, és azt hiszem sosem fogom elfelejteni őket...

Odamentem a fekete kocsihoz és beszálltam hátulra. Sötétített ablakai voltak. A sofőrt nem nagyon láttam. Fekete ruhában és fekete napszemüvegben ült a kormány mögött. Az anyósülésen Carl mellettem pedig Tesla ült. Egyáltalán nem féltem. Szótlanul ültünk egész úton. Kb. fél órát utaztunk. Mondjuk azt hittem tovább fog tartani az út. Semmit sem hoztam csak a revolver fegyverem ami még mindig az övemben lapított. De aztán végre megállt a kocsi egy hatalmas üveg és beton épület előtt. Kiszálltam az autóból és utánam Tesla meg Carl. A sofőr elhajtott. Ott voltam három méternyire a K.É.T.-től. Bizsergés fogott el. 
 
- Gyerünk! - mosolyog rám Carl.
 
Lehet, hogy régen tényleg ez volt az otthonom. Hogy itt éltem. Mintha már mindent ismernék szinte körbe se kell vezetni. Elindulok előre, odanyújtom a karomat majd betolom az ajtót. Hatalmas tér tárul elém. Igen, emlékszem, itt voltak a gyülekezők. De arra már nem emlékszem milyenek voltak. Elindulunk az egyik folyosón mert amúgy rengeteg nyílt a csarnokból. Az ebédlő felé megyünk. Belépünk és minden tekintet ránk szegeződik. Az eddigi zsivaj elcsendesül. Mindenki némán néz. Néhány arc olyan ismerősnek tűnik. De nem tudnám megmondani kik ők. Az órámra nézek. Dél van vagyis kb. mindenki itt ül kivéve aki nem. Tesla rám néz majd a többiekre és megszólal.
- Asley vissza jött hozzánk!
Mindenki mosolyog, tapsol és ujjong. Carl a vállamat ütögeti én pedig csak mosolygok. Csak mosolyogni tudok. Nem tudom miért vagyok ilyen nagy szám, de örülök. 
- Menj enni biztos éhes vagy! Aztán majd keress meg minket! - mondja Tesla. 
Csak bólintok egyet és elindulok a kajás pulthoz közbe mindenki üdvözöl. Nem eszek sokat, nincs sok minden a tálcámon. Egy teljesen üres asztal közepére ülök. Aj, istenem! Visszagondolva egy szó nélkül eltűnök otthonról nem is tudom mennyi időre és most itt ülök a K.É.T. ebédlőjében és még csak azt sem tudom hogy miért. Ügyes vagy Asley! De nem gondolkozom rajta többet, mert egyszer csak egy lány és egy fiú ül le elém, nagy mosollyal a szájukon. Úristen emlékszem rájuk! Ők a barátaim Cara és Ty!
 
- Helló csajsziii!- mondja Cara majdnem hogy visítva. - Úgy örülök, hogy visszajöttél! Jaj annyira hiányoztál! 
- Tök jó, hogy megint itt vagy!- üdvözöl Ty.
- Úristen srácok nem is tudom mit mondjak. - ez a nap egyre és egyre csak jobb lesz - Cara, Ty annyira jó újra itt lenni csak nem sok mindenre emlékszem.
- Azt mondják itt gyorsan visszajönnek az emlékeid. Vagyis hát remélem, hogy rám még emlékszel. 
A hátam mögül jött a hang. Emlékszem rá. Imádom ezt a hangot. 
- Zack!- mondom majd felállok a padról.
Rám mosolyog és megölel. Jól megszorít és én viszont. 
- Bocs hogy később jöttem csak be kellett fejeznem az edzést. - szabadkozik pedig igazán nem szükséges.
Ő a legjobb barátom. A többiek pedig a csapatom.
Most már emlékszem rájuk. Ty a technikai zseni, Cara a legjobb lövész, Zack a jobb kezem és Én vagyok a csoportunk vezetője. Mi voltunk a teszten a legjobbak. De sajna a többire nem emlékszek. 
- Nincs semmi. 
- Amúgy mesélj Asley, hol voltál eddig, mit csináltál? - kérdezi majd leül mellém.
- Hát igazából nem emlékszem arra hogy miért kellett elmennem, de egy szép kis faluban voltam és ott tanultam meg... - folytattam volna de megszólalt a bemondó.
- Asleyt várják a második emeleti tárgyalóban!
- Akkor majd ha végeztél gyere az lövőterembe. De előtte menj be a hálóterembe és ott a régi ágyadon megtalálod a régi egyenruhádat. - mondja Cara.
- Oké. Sietek.
Felállok az asztaltól és kifelé igyekszem az ajtón. Vissza a folyosón a csarnokba. A közepén van egy lépcső. Felsietek rajta a második emeletig. Rengeteg ajtó van de meglátom az egyetlent amire az van írva hogy ˝tárgyaló˝. Elé lépek megfogom a kilincset és benyitok. Egy kör alakú asztal van bent. Túloldalán egy nő ül, jobbján és balján Tesla meg Carl. És előttük egy hatalmas mappa tele iratokkal. Az van ráírva, hogy Asley aktája. Valószínűleg rólam lesz szó.
 

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/21757/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?