2.8 Fejezet

Ezután minden vezetővel kezet fogtam és ők üdvözöltek. Azonban én nem tudtam figyelni rájuk. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Csak arra vágytam, hogy egy kicsit egyedül maradjak az érzéseimmel és a gondolataimmal...

Sarkon fordultam és elindultam ki az ajtón a folyosóra. Ha jól emlékszem a második emeleten vannak a hálószobák is. A folyosó végén jobbra kanyarodom azonban ott több ajtó van mint azt gondoltam. Mindegyiken egy szám van. A mi osztályunké azt hiszem a 16-os kb. ott a folyosó végén. Benyitok az ajtón, de nem túl hangosan. Valaki van odabent.

 
- Mond meg neki! - a hangja alapján Ty az.
- De nem akarom. Tuti rosszul sülne el. 


Zackkel beszélget. De miről? Mit nem akar elmondani és kinek? Mielőtt még többet hallhatnék a beszélgetésből, Zack otthagyja Tyt és az ajtó felé indul ahol állok. Eddig szerencsém volt mert az emeletes ágytól nem láttak, de most ha kijönnek az ajtón tuti meglátnak. Mondjuk mindegy, de nem akarom, hogy azt higgyék kihallgatom őket. Zack egyre közelebb jön, lefelé néz, viszont amikor észre veszi a cipőmet meglepődve rám néz. 


- Asley? Te végig itt álltál? - kicsit reménykedve néz rám, mintha azt várná, hogy azt mondjam nem.
- Én...nem...csak. - ennyi jött ki a számon.


Fogalmam sincs mit kéne reagálnom főleg hogy azt sem értem miről van szó. Újra megszólalnék de mielőtt sikerülne Zack kicsit odébb lökve kisiet az ajtón és gyors léptekkel el is tűnik a folyosó végén. Most már végképp nem értem. Kérdőn Tyra nézek. Ő viszont csak ennyit mond:

- Hagyjuk. Csak öltözz fel és gyere a lövőterembe oké? - mondja majd kisiet az ajtón.

Gondolatban utána mondom hogy oké. Az ágyamhoz lépek. Mondjuk látszik rajta jó régen nem használták már. Az ágytakarón egy a méretemben lévő egyenruha van. Fekete és feszülő. Gyorsan átöltözöm. A régi ruháimat az ágy végén lévő dobozba teszem, majd kicsit leülök az ágyra. Végre egy kis időre egyedül vagyok. Hihetetlen hogy még csak egy napja vagyok itt, alig emlékszem erre a helyre, de máris mindent felbolygattam. Ez az ügy elképesztő. Sőt Zack és Ty is furának tűntek az előbb. Nem tudom mi lesz velem itt, de nem is kell tudnom majd kiderül. Azért remélem még jönni fognak az emlékeim, mert szeretném tudni mi folyik itt, teljes egészében.

Most, hogy így kicsit eltöprengtem visszatérek ide. A valóságba. Fogom magam és kimegyek a szobából át a folyosón le a lépcsőn a csarnokba. Ott a mozgóajtó felé megyek és ki rajta. Szerintem nevezhetjük mezőnek. Különböző részekre van felosztva. Azt mondja, hogy van egy ökölvívó pázsit, egy kiképző pálya, egy bomba gyakorlatozásra való körzet és lássuk csak......á meg is van a lövőpálya. Meglátom Carat és Tyt. Zack sehol. Odamegyek hozzájuk.

- Helló. Zack hol van?

Ty már nem mosolyog.

- Fenn a szirtnél. - közli.

- Értem de mi baja van?

- Úristen, Asley nem mindegy? Most örüljünk inkább, hogy itt vagy és lövöldözzünk kicsit!!! - mondja mosolyogva Cara.

- Jól van jó. Lövöldözzünk. - mosolygok feléjük. 

Bevallom kicsit aggódom Zackért. De most, a fegyverre koncentrálok amit elővettem az övemből. Beállok a pályára, pont a vonal mögé. A céltábla kb. 5 méterre van tőlem. Felemelem a revolvert a tábla irányába. Egy embert ábrázol amelynek két nagyobb pontja van a fején és a mellkasán. A mellkasára célzok pont középre. Nem támasztom meg a fegyvert a másik kezemmel, szóval lehet, hogy egy kicsit remegni fog. Inkább az erdőre gondolok amikor gyakoroltam. A fegyver elsül. Pont ahova céloztam.

- Hűűűűű! Király! - veregeti meg a vállam Ty.  

- Oké, ha szerinted ez király, akkor ezt nézd! - mosolyog vidáman ránk.

Belép a másik pályára és hátat fordít a táblának. Fénysebességgel megfordul és lő. A golyó a tábla fejénél találta el.

- Na pontosan ezért vagy te a lövész Cara. - mondom neki.

Még sokáig hülyéskedünk a pályán. Pont addig amíg vacsora idő nem lesz. A srácok elindultak kajálni, de én azt mondtam nekik, hogy kicsit később utánuk megyek. Felmegyek a szirthez ahol Zack ül. Ő a legjobb barátom nem hagyhatom hogy egész nap itt üljön egyedül. 

- Szia! - köszönök alig hallhatóan.
- Helló.

Leülök mellé és így már négy láb lóg le a szirten. 

- Mi a baj? Tudok segíteni?

- Nem hiszem hogy tudnál, de amúgy jól vagyok. 

- Biztos?

- Tegyük fel hogy igen.

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/21960/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?