1.8 Fejezet

Nagyon jó érzés, hogy Savanna ennyire mellettem áll, főleg az eddigi barátaimmal (akikről lehet, hogy csak én hittem azt, hogy a barátaim) való beszélgetés után...
 
Egy kicsit elgondolkodtam, mit is vigyek az edzésre mivel még nincs cuccom. De egy üveg víz mindig jól jön, szóval azt beraktam egy kis táskába. Sok idő van még az edzésig, de nem igazán tudom mit csináljak addig. Lemegyek a nappaliba és leülök a kanapéra amit ma reggel hoztak meg, ahogy a dohányzó asztalt, a szekrényeket és a tv-t is. A dohányzó asztalon apa laptopja nyugszik. Mostanában inkább azon szokott dolgozni. Az ölembe veszem és egyből, ahogy kinyitom be is kapcsol. Nem hiszem hogy probléma lenne, úgy hogy csinálok magamnak egy saját fiókot. Belépek és megnyitom a Google-t. Amíg Savannával sétálgattunk beszélgettünk ilyen internetes oldalakról csak nem tudom hogy mit mondott. Nem emlékszem a nevére.
- Aaaaj! Megvan! 
Végre eszembe jutott. Facebooknak hívják. Azt mondta ott rengeteg ember fent van, és ilyen népszerű oldal. Beírom a keresőbe és egyből kiadja. 
- Szóval... a nevem Abbie Tomson... életkor...hát egy kicsit csalok, de szerintem mindenki... na jó, asszem minden megvan. Regisztráció!
Király! Már van is egy Facebook oldalam. Megkeresem az Savannát és bejelölöm. Az ismerősei között, viszont megpillantok egy nevet. Jason Brown. Jó nem tehetek róla, állandóan meglátom vagy őt vagy a nevét. Nem mondhatom hogy tetszik hiszen alig ismerem. De pont ezért jelölöm be ismerősnek. Amint felnézek egy csomó jelölést kaptam. Gondolom új osztálytársak, de azért még nem jelölöm vissza őket. Az órára nézek nem sokára négy óra van. Még egy húsz perc. Pedig nem is tűnt fel, hogy már ennyi az idő. Mire kikapcsolom a gépet és felszaladok a táskámért Savannáék már meg is jöttek. Dudálással jelzik, hogy itt vannak. Kirohanok az ajtón és beülök Savanna mellé a hátsóülésre.
-Sziasztok! - köszönök.
Amint becsukom a kocsi ajtaját már el is indulunk.
- Szia! - mosolyog - Láttam, van Facebookod. 
- Ja!
- És láttam, máris bejelölted Jasont. - úgy néz rám mintha célozgatna és tudom is hogy mire.
- Nagyon vicces Savanna!
- Jól van na! Csak vicceltem.
- Kiszállás lányok! - szól Savanna apukája, amikor megállunk egy viszonylag nagyobb csarnoknál.
Kiszállunk és nem is nézek vissza hogy tudjam elhajtott-e. Csak bámulok előre majd Savanna megszólal:
- Jössz vagy csak nézni szeretnéd?
- Ja persze megyek! 
Amint belépünk, megcsap a hideg szél. Belülről még nagyobbnak néz ki. Hosszú széksorok kerítik körbe a jégpályát. A pálya szélén ülő lányok már mezben és koriban hallgatják az edzőt. Az edző nő, ami valljuk be kicsit meglep, de nekem így is jó. Savannával lemegyünk a lépcsőn a csapathoz. A lányok mosolyogva üdvözölnek és az edző is kedvesek tűnik.
- Üdvözöllek Abbie! Savanna Már mesélt rólad. - miután ezt mondta a csapat felé fordul. - Elkezdhettek bemelegíteni, aztán öt bemelegítőkör! - itt megint rám néz. - Hokiztál már valaha?
- Nem igazán. De korcsolyázni elég jól tudok....és láttam már hogy hogy kell hokizni.
- Rendben! A padon van egy mez és egy 37 korcsolya. Remélem, jó a méret Savanna azt mondta annyi. Vedd fel és gyere a pályára.
- Oké!
Izgatott vagyok. A lehető leggyorsabban felveszem a mezt és a korit. Fellépek a pályára és beállok a sorba a többiek közé. 
- Rendben lányok! Egész edzésen gyakorlunk. 3 kör kapura lövés, aztán 3 kör passzolgatva, majd az erősítések, amik a múlthéten is voltak. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!!!
Mindenki szinte egy emberként elkezd mozogni. Én csak követem őket. Segítségemre van, hogy Savanna itt sem hagy cserben. Valahogy már most tudom hogy ő lesz itt a legjobb barátnőm. Nagyon tetszik az edzés. Fárasztó de a jégen siklani olyan felszabadító, szóval remélem bekerülök a csapatba. Az edzésnek vége. Elköszönök Savannától aki az öltözőbe indul és odamegyek a szüleimhez akik az edzővel beszélgetnek. Csak odaállok anya mellé és hallgatom, amit az edző anyáéknak mond.
- Abbie nagyon ügyes, szóval bekerülhet a csapatba. - mondja. - A mezt és a korcsolyát a csapat tagjai megtarthatják, amíg idejárnak. Mellesleg edzés kedden és csütörtökön van négy órától. További jó estét!

Megfordul, majd elmegy. Apuék rám, én meg rájuk mosolygok. A korcsolyában nehezebb, de én mégis a nyakukba ugrok.  

Címkék: 1. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/21992/pics/lead_800x600.jpg
1. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?