2.9 Fejezet

 Felmegyek a szirthez ahol Zack ül. Ő a legjobb barátom nem hagyhatom hogy egész nap itt üljön egyedül. 

- Szia! - köszönök alig hallhatóan.

- Helló.

Leülök mellé és így már négy láb lóg le a szirten. 

- Mi a baj? Tudok segíteni?

- Nem hiszem hogy tudnál, de amúgy jól vagyok. 

- Biztos?

- Tegyük fel hogy igen...

 

Zack-kel még sokáig beszélgettünk és nevetgéltünk. Ott folytattuk ahol abbahagytuk pár évvel ezelőtt.

- És miről maradtam le? – kérdeztem egyszer csak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mik az új fejlemények.

- Csak a bevetések folytatódtak. Néhány új kütyüt is fejlesztettek direkt nekünk, amit majd ebéd után neked is be fogunk mutatni. De nagyon hiányoztál… a csapatból. Tudod nélküled sokkal nehezebbek lettek a küldetések és az ügyeket is nehezebb volt hárman elvégezni. Meg aztán nem volt aki kibékítsen minket Ty-jal, ha összevesztünk. – itt együtt nevetünk föl és Zack játékosan megböki a vállamat. Tovább is maradnánk, de ekkor Carát látom közeledni.

- Hello! Nem akarok zavarni, de ha szeretnétek vacsorázni, akkor menjetek, amíg van kaja! – mondja sürgetően – Ja, és legyetek egy óra múlva a fegyverraktár melletti laborban. A felfejlesztett holmikat fogjuk megmutatni neked Asley és a régiekkel gyakorolni is fogunk. – mondja, majd sietve távozik. Nem tudom hova ez a nagy sietség, de nem ragadok le nála.

Csak most vettem észre, hogy mennyire besötétedett, amíg beszélgettünk. Már lement a nap és az első csillagok is kezdenek fényleni.

Felállok és elindulok a menzához. Várom, hogy Zack is kövessen, de nem teszi. Nem akarok tolakodónak tűnni neki, de szeretnék segíteni a problémáján. Azonban félek, hogy megbántanám, ezért csak ennyit mondok:

- Figyelj! Ne mond el, hogy mi történt, de akkor ne ülj itt egész este, mert ezzel, akár mi is a bajod, nem fogsz elérni semmit! Nem muszáj velem jönnöd, de kérlek, ne maradj itt sokáig! – nem is tudom, hogy miért próbálom ilyen görcsösen megoldani a problémáját, amiről azt sem tudom, hogy micsoda. Talán csak attól félek, hogy miattam ilyen, vagy hogy én bántottam meg valamivel. De úgy döntök, hogy ha ő sem akarja, hogy megtudjam, akkor nem fogom többet firtatni és megpróbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Evés után még felmegyek a szobánkba és egy kicsit elidőzöm ott. Nem tudom pontosan, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy végre otthon vagyok. Kisvártatva Zack tűnik fel az ajtóban, de amint meglát sarkon fordul és sietve távozik az ellenkező irányba. Kezd idegesíteni a viselkedése. Az előbb még semmi baja nem volt. De nem megyek utána. A fegyverraktár felé veszem az irányt. 

Érdekes módon a lábam magától fordul be a jó irányba, amikor egy-egy kanyarhoz érek, annak ellenére, hogy nem tudom mikor, miért, vagy kikkel jártam ezeken a folyosókon. Rengeteg ismerős arcot is látok, amelyekre mindre emlékszem névvel együtt, de fogalmam sincs, hogy mit is csinálhattak, vagy kik is ők pontosan. Először frusztrált ez az érzés, de most olyan, mintha egy képesség lenne és igazán élvezem.

Amikor megérkezem a fegyverraktárhoz, már Ty és Cara is ott várnak. Csak Zack nincs sehol, de ez nem igazán lep meg.

- Gyors voltál. – állapítja meg Cara. Egy kis ajtó felé vezet, ami egyáltalán nem ismerős – Ezt a termet az után építették, hogy te elmentél – én inkább kényszerített távozásnak nevezném, de nem szólok bele -, így nem ismerheted. Ez egy olyan hely, ahol kipróbálhatjuk a segédeszközöket, amelyeket a küldetések során használunk. A teremből egy kisebb szobába, már-már laboratóriumba lehet átmenni, ahol ezeket az eszközöket fejlesztik, vagy újakat találnak ki. Most a legújabb fejlesztéseket fogjuk bemutatni. 

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/22060/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?