3.10 Fejezet

- Igazán köszönöm szépen – üvöltöttem. Kiviharzottam a teremből, át a folyosón az erdőn át, a tengerpart felé. Mikor megálltam csak akkor vettem észre, hogy milyen hideg az idő. De most ez egy cseppet sem érdekelt. Csak arra tudtam gondolni, hogy a szüleim hazudtak nekem. Én mindig feltétel nélkül bíztam bennük? Ők miért nem bíztak bennem? Mit rontottam el? ...

Addig álltam a tengerparton és néztem, ahogy a hullámok a szikláknak csapódnak még be nem esteledett és a hideg kibírhatatlanná vált. Nem csináltam semmit és nem is gondoltam semmire. Csak figyeltem a kék hullámokat, amint a szél fodrozza őket, és egyre nagyobbra nőnek és a legvégén fehér habokban csapódnak a szikláknak.

Mikor már nem bírtam tovább hazaindultam. Otthon a nevelőszüleim nem mondtak semmit, csak megöleltek. Ezért nagyon hálás voltam nekik. A szobámban sem tudtam semmire gondolni, csak a hullámokra. A düh elszállt belőlem és nem maradt más a helyén, csak az üresség. Nem is tudtam végig gondolni azt, amit éreztem, mert ekkor kopogtattak. Legnagyobb meglepetésemre Eric lépett be a szobába. Mióta legutóbb „beszéltünk” sokkal normálisabb lett. Már ő is ugyan úgy munkálkodik a falu rendbe hozásán, mint bárki más.

- Szia! – köszönt halkan. Én felelet képen csak biccentettem. – Figyelj, én csak meg akartam köszönni azt, hogy – itt kis szünetet tartott. Igazából nem nagyon értettem, hogy mit is köszönhet nekem – amit mondtál nekem. Azt hogy miután elesel fel kell állni és a többi. Igazából emiatt vagyok most itt és nem fekszek még mindig a kanapén és bőgök. Így visszagondolva nagyon szánalmas lehettem. És bocsi azért, amit akkor mondtam neked.

- Én is bocs, hogy üvöltöztem veled. De tudod tényleg elég szánalmas voltál. – erre mindketten elnevettük magunkat. – És, akkor most te is mondhatnál nekem valamit, segítség képen. Mert neked ezt már sikerült feldolgoznod.

- Jó. Szerintem semmiképp se akard elengedni őket. Először is reménykedj abban, hogy az anyukád meggyógyul. Olyan erősen, ahogy csak tudsz, mert az akarat mindennél erősebb. És az apukádat se akard elfelejteni. Őrizd meg magadban az emlékét. Idézd fel a legjobb dolgokat, amiket vele együtt átéltél. Én ezt tudom tanácsolni. Nekem ez segített.

- Köszönöm! – mondtam.

Ő megfogta a kezem és erőt adóan megszorította. Ezután kiment. Én pedig ott maradtam egyedül a tanácsokkal és a gondolataimmal. Azt természetesen nagyon szeretném, ha újra átölelhetném az anyukámat és, hogy vele élhessek. De nem tudom, hogy mennyi időbe telhet, hogy újra ugyan olyan legyen a kapcsolatunk, mint az előtt. Vagy, hogy lehet-e még egyáltalán ugyan olyan. Az emlékeket illetően azt hiszem, azt fogom tenni, amit Eric tanácsolt.

Elalvás előtt végig gondoltam azokat az emlékeket, amik az első emlékeim a családomról. Emlékszek, hogy egyszer olyan négy éves lehettem és kimentünk az erdőbe. De elestem és megütöttem a lábamat. Nem lett komoly bajom, csak egy véraláfutás, ami elég gyakori az ilyen korú gyerekeknél. De én elkezdtem sírni. Apa felkapott a nyakába és elkezdett velem futni és pörögni. Én pedig rögtön elkezdtem kacagni. És emlékszem, hogy amikor apa levett a nyakából és ki akartam seperni a szememből a hajamat éreztem, hogy könnyes az arcom. Ezt nem értettem és megkérdeztem anyát, hogy miért vizes az arcom. Ekkor a szüleim egymásra pillantottak és elnevették magukat. Nem értettem min nevethetnek, de azért nevettem velük együtt.

Egyszer már nagyobb koromban pedig elkezdtünk sütni anyával. Tortát sütöttünk apának, mert a szülinapja volt. Meg is sütöttünk egy óriási tortát. És amikor apa hazajött ő nála is volt egy tortás doboz, egy óriási nagy tortával. Látta, hogy milyen arccal nézünk a tortára és nem értette mi történt. Ekkor, azonban meglátta a házi készítésű sütit és elnevette magát. És mi is nevettünk. Kitalálta, hogy hívjuk meg az összes szomszédot és velük együtt habzsoljuk be ezt a rengeteg tortát.  Még ehhez hasonló emlékeket idéztem fel magamban, és ezekkel aludtam el, egy nagy mosollyal az arcomon.

 

Címkék: 3. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/22263/pics/lead_800x600.jpg
3. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?