2. 12 Fejezet

Ezután már csak a stratégiánkat beszéltük meg. És felkészültem az akcióra. Nagyon nehéz lesz egyedül dolgoznom a csapatom nélkül. Bár tudtam, hogy távolról ott lesznek velem, de mégis egyedül kell helyt állnom...

Kiléptem a fotocellás ajtón. A hűvös este szele belefújt a hajamba. Mindenre készen álltam. A fülemben ott volta a chip, amin keresztül a csapatomtól bármikor kérhettem segítséget. Még most is, amikor nem kellene segíteniük. Miután megbeszéltük az akció minden apró kis részletét, feltettem azt a kérdést, ami miatt megérkezésem óta aggódtam. Mi lesz a szüleimmel most, hogy én a K.É.T. -ben lakok?

Lehet, hogy nem ők az igazi szüleim, mégis hozzájuk kötődik minden jó emlékem. Valahol legbelül éreztem, hogy mi lesz a válasz, mégis rettegtem tőle. Ki kell törölni az emlékeiket. Azt mondták más is megteheti, nem kell nekem beadnom a szérumot, de valami miatt mindenképpen én akartam csinálni. Azt hiszem azért, hogy még egyszer megölelhessem őket és beszélhessek velük, amíg tudatában vannak ki is vagyok én. Csak tovább sétáltam az utcán a házunk felé és azon gondolkodtam mit is fogok nekik mondani. Azt nem szabad elmondanom, hogy min fognak átmenni és azt sem szabad megtudniuk hol voltam eddig. Ez túl veszélyes lenne. Nem is gondolkodom azon hova megyek. Csak visz a lábam a jó irányba. És szinte észre sem veszem amikor odaérek a ház ajtaja elé. Megnyomom a csengőt és úgy érzem erős tudok maradni. Mégis amikor kinyílik az ajtó és megjelenik mögötte anyukám arca, könnyek gyűlnek a szemembe. Úgy érzem mintha évek óta nem láttam volna. Ahogy felfogja ki is vagyok csak a nyakamba borul és el kezd zokogni. És én is ugyan ezt teszem. Nem akartam sírni, a legkevésbé sem. De ezt most nem én irányítottam.

- De hát hová tűntél? Úgy megijedtünk. – mondta anya és úgy tekintett végig rajtam, mintha azt ellenőrizné biztos én vagyok az akit átölelt.

- Menjünk beljebb és mindent elmagyarázok. – mondtam, de tudtam ezt nem tehetem meg. Mikor bementem apa is felnézett az újságból és, amikor észrevett felugrott és ő is átölelt.

- Hol voltál? És mik ezek a ruhák rajtad? - kérdezte és még csak most jutott eszembe, hogy eddig nem fekete ruhákban jártam.

- Csak üljünk le és mindent elmondok. – mondtam és bementünk a nappaliba, leültünk a fotelekbe. Ránéztem a szüleimre, akik azt várták, hogy elmondjam az igazat. Akik azt hitték, hogy én az igazi lányuk vagyok. És nem jött ki egy hang sem a torkomon. Úgy éreztem van joguk megtudni az igazat. Az sem érdekel, ha ezzel kockáztatom a terv sikerességét. De úgy gondoltam döntsék el ők maguk mit is szeretnének.

- Figyeljetek tudom, hogy ez egy kicsit meredek lesz, de hinnetek kell nekem. És azt kell tennetek, amit mondok. – kezdtem és megvártam míg szüleim bólintanak. – Két dolog közül választhattok: Vagy megtudjátok ki vagyok, hol jártam eddig, de aztán elfelejtetek mindent, amit velem kapcsolatban megtudtatok és amit eddig is tudtatok.

 - Vagy nem tudjátok meg ki vagyok  és lehet, hogy ezzel jobban jártok. - tettem hozzá halkan. - De megmaradnak a velem kapcsolatos emlékeitek. Amíg eldöntitek mit választotok kimegyek és főzök egy kis teát. – mondtam, kimentem a konyhába és feltettem a vizet forrni.

Hallottam, hogy a szüleim odabent a szobában fojtott hangon beszélgettek. Leültem az egyik székre és végig simítottam az arcomon. Amikor Zack hangját hallottam a fülemben.

- Mit csinálsz? Ezzel veszélyezteted a tervet. Belegondoltál már ebbe? – kérdezte ingerült hangon. Nagyon rosszul esett, hogy nem tudta beleképzelni magát az én helyzetembe.

- És te belegondoltál már abba, hogy nekem milyen elvesztenem a szüleimet? Van joguk ehhez. És mit gondolsz képes lennék tönkretenni a tervet? Mit gondolsz miért főzök teát? Azt hittem ennél kicsit megértőbb vagy és jobban bízol bennem! – mondtam én is hasonlóan ingerülten mint ő, és kikapcsoltam a fülemben lévő chipet. Szerencsére volt erre lehetőségem. Mikor felocsúdtam láttam, hogy a víz felforrt. Kitöltöttem három csészébe a meleg vizet és belelógattam a tea filtereket. Ezután kivettem a zsebemben lapuló két üvegcsét. Mindkettőben memória kitörlő szérum volt. Kinyitottam a tetejüket és beleöntöttem a pirosas színű teába. Hallottam, hogy a szüleim már nem beszélgetnek, úgyhogy rátettem a három csészét egy tálcára és bevittem.

- Akkor eldöntöttétek mit szeretnétek? - kérdeztem a szőnyeg mintáit fikszírozva.

- Igen. – válaszolta az anyukám csendes, nyugodt hangon. És amikor látta, hogy kérdőn nézek rá megválaszolta még ki nem mondott kérdésemet:

- Meg szeretnénk tudni mi történt veled, bármi is legyen az ára.

 

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/22707/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?