3.12 Fejezet

Nem volt türelmem hozzá, hogy megkeressem őt, ezért csak egy papírra firkantottam néhány sort: Elmegyek, pár óra múlva vissza jövök. U.i.: Eric kérlek vállald be a műszakomat, ígérem, meghálálom, jövök neked eggyel! ...

Újra kiléptem a kapun, de most nem a városközpont felé vettem az irányt, hanem a városszéli kórház felé. Még mindig nagyon boldog voltam, de most már inkább az a fajta mi lesz, ha meglátod a kómában lévő anyukádat? szorongás kezdte elfoglalni az öröm helyét. De pont amikor kezdett ez az érzés elhatalmasodni bennem megérkeztem a kórházhoz és egyenesen a főorvos úr karjaiba sikerült belefutnom, aki azon nyomban a lényegre törve vonszolt egyre és egyre közelebb a kórterem felé.

- Nagyon gyors voltál? Emma… nem, nem… Emm! Ugye? – már nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, de az orvos gyorsabb volt – Hát persze! Az én nevem Billi Joe. De inkább Joe bácsi… Nem az túl öreges… legyen egyszerűen csak Billi Joe. Igen, így egybe. – mosolyodott el BilliJoe.

- Szerintem maradok a Joe bácsinál.

- Hát ahogy te tudod. Bocsásd meg, hogy ilyen izgatott vagyok, de egyszerűen nem is tudom mit mondjak. Először is gratulálni szeretnék!

- De hát mihez? – kérdeztem, mert kezdett nagyon gyanús lenni ez a beszélgetés.

- Hát nem tudod?! Apád az évezred felfedezését hajtotta végre, ha nem az egyik legnagyobbat. Ugye a barlangban talált leleteit neked is mutatta?

- Tessék? Semmilyen évszázad vagy milyen felfedezésről nem hallottam. De még csak a leleteit sem mutatta meg nekem. – hát ennyire nem bízott meg bennem. Vagy nem szeretett? Miért nem tudok róla semmit. Mintha nem is róla lenne szó.

- Ne szomorkodj! Ülj le ide! - kihúzott egy széket, helyez foglaltam rajta, majd ő is leült velem szembe és kedvesen magyarázni kezdett.

- Az apukád nagyon nagy felfedezést tett. Persze ez csak az én véleményem, amit csak nagyon kevesen hisznek el, sőt eddig alig valakit sikerült meggyőznöm ebben. Talán apád is azért tartotta titokba, mert nem akarta, hogy bolondnak nézzék őt, vagy még inkább téged. De mivel nem akarta veszni hagyni a kutatásait, úgy érezte muszáj áldozatot hoznia. Valószínűleg nem gondolt bele a következményekbe. De gondolom kíváncsi vagy arra is, amiért ilyen nagy áldozatra volt képes. – az orvos kinyitotta a fölöttünk lévő fehér szekrényt és egy aprócska tégelyt húzott elő belőle.

– Ez egy igen különleges szövet darab. A kutatók ezt találták lent a bányában és azonnal hozzánk küldték elemzésre. Azt feltételezték, hogy apádra bukkantak rá, azonban a szövet DNS mintája nem egyezik az apádéval, sőt az eddig látott egyik emberével, sőt állatával sem. Kielemeztettem és ez az egy minta több milliárd éves. Ha nem jóval több. Az adataink sajnos nem pontosak, mert a gépeink elég pontatlanok, de amint rá tudom venni a kollégáimat azonnal elküldöm ezt egy külföldi, csúcs technológiás laborba.

- Mi van? – ennél többre nem futotta. – Valahol ott lehettem elakadva, hogy apukám talált valami nagyon pici, de mégis nagyon nagy izét.

- Megpróbálom máshogyan. – sóhajtott a főorvos úr. – A bányát egyre régebb óta tárjuk fel és még mindig nem értünk el abba a mélységbe, ahol apád lehetett a földrengéskor. Ahol jelenleg ő tartózkodik ott valószínűleg borzalmasan hideg lehetett. Lehet, hogy az apukád a hideg miatt vesztette életét. A lényeg, hogy egy leletet sikerült felhoznia, valószínűleg még több bizonyítékért ment vissza.

- De miért mi ez? – néztem még mindig értetlenül.

- Hát nem érted? A bőrszövet, amit apukád a felszínre hozott, valószínűleg, de legalábbis remélhetőleg nem más, mint egy… dinoszaurusz szövet.

Címkék: 3. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/22842/pics/lead_800x600.jpg
3. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?