3. 16 Fejezet

– És legvégül pedig, hogy szerintem mit kéne csinálnod. Úgy gondolom, hogy az lenne a legjobb, ha beszélnél anyukáddal. Ő az, aki tudja, hogy mit jelent ez az egész. Hidd el mindent el fog magyarázni neked. De mindezek előtt, igazságot kéne tenned Lilly és Jakson között, mert a végén még ledől az a homok vár, amit szerintem nagyon is ketten építettek. Bár a jeleket nézve, ők ebben nem ilyen biztosak.  

- Mi is lenne velem nélküled? – öleltem át nevetve és a gondolataimat félretéve indultam el a gyerekek felé igazságot tenni, mert nem szerettem volna, ha az a szép homokvár, (amit mellesleg szerintem is ketten építettek) ledőlne. De megígértem magamnak, hogy holnap elmegyek anyához és mindent megbeszélünk...

Vasárnap korán reggel kipattant a szemem. Ma beszélek Anyával. Az orvosával megbeszéltem, hogy elmegyünk az erdőbe, mert szerintem egy kiadós séta közben mind kettőnknek egyszerűbb lesz ez a beszélgetés. Tegnap még sokat beszélgettünk Ericcel. Különböző helyzeteket találtunk ki, amik ennek a beszélgetésnek a végén létrejöhetnek, aztán rájöttünk, hogy ez nem rajtunk múlik ezért csak megvárjuk, hogy mit hoz a holnap.

Az új családomban az a szokás, hogy mindenki, aki elmegy otthonról, hagy egy üzenetet, hogy hol van. Ezért reggel csak írtam egy üzenetet, hogy elmentem anyához és kitettem a hűtőre. Az enyém mellett ott volt még két sietve felfirkantott üzenet, ami szerint Amyt (a nevelő anyukánkat) és Johnt (a nevelő apukánkat) korán reggel elhívták dolgozni. Felkaptam a szendvicset, amit Amy csinált nekem reggelire és kiléptem az ajtón. Odakint kellemes volt az idő, de azért fújt a szél úgyhogy a nyakam köré tekertem egy sálat és magamba szívtam a reggel illatát, amit annyira szerettem. Harmat, fű és napsütés illata, amit a reggeli hideg csípős szél hoz. Amikor beértem Anyához a kórházba ő már felöltözve várt. 

- Szia, hogy hogy ilyen későn jöttél? – kérdezte miután adott egy jó nagy puszit. Hát igen, fél órával később érkeztem, mint amikorra ígértem magam, pedig direkt elindultam egy órával hamarabb, hogy ideérjek.

- Tudod, hogy megy ez ilyenkor. Segítettem eltolni egy talicskát Davidnek, kézbesítettem néhány levelet, beköszöntem Amynek ás Johnnak, itt a kórházban pedig segítettem Keylanak leleteket szortírozni. Na indulhatunk?

- Persze!

Amíg kiértünk az erdőbe csevegtünk az időjárásról, arról hogy hogyan érzi magát, hogy mi a helyzet velem. Amikor az erdőbe értünk egy kis csönd állt be, úgyhogy gondoltam ideje belekezdeni a mondandómba. 

- Anya, szeretnék veled beszélni valamiről. – mondtam és, mivel látta, hogy elkomorodtam bólintott egyet jelezve, hogy folytassam. – Tudod, amikor elmentem hozzád a kórházba, Joe bácsi gratulált nekem valami kutatáshoz. És mivel látta, hogy nem értek semmit elmagyarázta, hogy Apa felszínre hozott egy… egy dinoszaurusz szövetet. – nehezemre esett kimondani azt a szót, ami miatt valószínűleg elveszítettem az apukámat, ami annyi fejtörést és kellemetlenséget okozott nekem.

Ahogy kimondtam láttam, hogy Anya is elkomorodott, de nem szólt közbe úgyhogy folytattam.

– És azt is elmondta, hogy te is tudtál róla és, hogy Apának nagyon fontos volt ez az egész kutatás, – hadartam – és én nem értettem, hogy miért nem mondtatok nekem semmit. Azt hittem nem bíztatok bennem. Aztán arra is rájöttem, hogy azt sem tudom mit jelent ez az egész és mit kéne most csinálnom. És neked sem szerettem volna semmit mondani, nehogy felzaklassalak.

Miután befejeztem láttam Anyán, hogy a könnyeivel küszköd és őt is felzaklatja a téma. Úgyhogy gyorsan megöleltem.

- Jaj, Emm úgy sajnálom! - ölel át. -  Először is tudnod kell, hogy nem azért titkoltuk el a kutatást, mert nem bíztunk benned, hanem mi sem tudtuk igazán mit jelent ez. Nagyon sokan elutasították Apádat és nem szerettük volna, ha ez rád is kihat. És mint ahogy te sem, mi sem tudtuk felfogni igazán, hogy mit jelent ez. És van itt valami, amit el kell mondanom neked. Azért is örültem ennek a sétának, mert nekem is mondani valóm van neked. Ma ahogy te hívtad, Joe bácsi felkeresett engem és azt mondta, hogy egy kutatólabornak felkeltette az érdeklődését a kutatás és megvennék a kutatási anyagot és természetesen magát a dinó szövetet. Már csak az én belegyezésem hiányzott én pedig rábólintottam a dologra.

- Ez csodálatos! – kiáltottam és Anya nyakába ugrottam. – De ezt mégis mikor tudtad meg?

- Tegnap délután mondta el a jó hírt Joe bácsi.

- És mi a neve a kutatólabornak?És ez most mit jelent? Mit fognak csinálni az anyaggal?- hadartam izgatottan. Anya pedig nevetve próbálta követni a kérdéseimet.

- Nem tudom mi a neve a kutatólabornak, de egy nagy tapasztalattal és sikerekkel rendelkező labor. Ami pedig azt illeti, hogy mit kezdenek a kutatási anyagokkal csak rajtuk múlik, de még az is lehet, hogy dinokat fognak klónozni. – vonta meg a vállát, mintha az, hogy létre hozhatnak egy jurassic parkot mit sem számítana.

 - Jaj, ez annyira izgi

- Bizony… Úgyhogy kezdhetünk gondolkodni, hogy mit csináljunk ezzel a rengeteg pénzzel. – mondta Anya mosolyogva és kisimított egy tincset a szememből. 

- Az biztos, hogy a falunak kell adományoznunk egy részét. – kezdtem.

 Az erdőben sétáltunk és a jövőről beszélgettünk, ami így már nem is tűnt olyan kilátástalannak. Ez a kutatás reményt adott nekünk és az egész falunak.

 

Címkék: 3. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/27527/pics/lead_800x600.jpg
3. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?