2. 14 Fejezet

Újra beállt a csend és Zackra néztem. Ő is felnézett és egymás szemébe néztünk. Valami furcsa villant a tekintetében. Egy ideig így nézett, majd elszomorodott.

Majd azért… gyere be! – mondta halkan és felállt.

Felvont szemöldökkel meredtem rá. Nem igazán értettem mi baja lett. De Zack már csak ilyen. Megráztam a fejem és, az agyam rögtön a közelgő Black bevetésen kezdett járni... 

Benyitottam a szobánkba. A villanyokat már felkapcsolták. Mind a három társam bent ült. Cara és Ty szorosan egymás mellett. Így én Zack mellé ültem, persze nem túl közel.

- Asley tudod ugye, hogy mi lesz három nap múlva? – nézett rám Ty.

- Igen, persze. – sóhajtottam és kezembe vettem az előttünk lévő papírokat. – Indul a Black ügy.

- Igen. Carl mondta, hogy ma átbeszéljük az egészet. De ezeket a papírokat előtte át kell néznünk.  

Lenéztem az előttem lévő lapra. Cathryn adatlapja volt. A lap jobb felső sarkán pedig ott volt a képe. Komoly tekintet, vállig érő fekete haj. Zöld szem. Emlékek ugrottak be.

- Cathryn a mi kiképzőnk is volt? – kérdeztem.

- Egy kevés ideig igen. – válaszolta Cara.

Bólintottam, majd tovább néztem a papírt. Rajta voltak az ügyei, az összes személyazonossága és emellett az egész élete.

- Meséljetek róla, milyen volt! – kértem őket.

- Zack ismerte a legjobban. – nézett Zackre Ty.

- Hideg nő volt. Vagy legalábbis annak mutatta magát. De profi volt. Meg titkolózó. Olyan volt mintha mindenkin átlátna.

- Kezdetnek ez nem túl sok…- mondtam.

- Ennél én sem ismertem jobban! Néhányszor beszélgettünk csak! – emelte fel a hangját Zack.

- O, igen? És miről?

- Általános dolgokról. Fegyverekről, technikákról.

- Milyen fegyverrel bánt jól?

- Késsel. – mondta Zack.

- Akkor volt közös téma. – mondtam.

- Igen. Ennyi. Tényleg ennyivel tudok többet.

- Jó, mindegy. Ez is valami.

- De hazudhatott. Kitudja mióta volt a T.T –nél. Lehet, hogy ők küldték ide. – szólt közbe Cara.

- Lehet, - mondta Ty. – de szerintem a találgatásnál jobb, ha beszélünk Carlékkal.

Ezzel fel is álltunk és elindultunk az harmadik emeltre. Mikor beléptünk az óriási kijelzőkkel teli terembe, Carl és Tesla már várt minket.

- Ügynökök! – köszöntöttek minket.

- Jaj, Carl! – mondta Cara.

- Pedig mostantól, sőt már eddig is így kellett volna hívni titeket.

Mosolyogva az egyik asztalnak támaszkodtam.

- Asley, mit kell tudnotok? – kérdezte Tesla.

- Mindent. Most semmit nem tudunk. Csak azt, hogy Cathryn Black-et keressük.

- Nem néztétek meg a papírokat?

- Mit számít néhány papír. Arról semmit nem tudunk meg! – csattant fel Cara.

- Igen. Szerintem kezdjük. – mondtam és jelentőség teljesen Carlra néztem.

Ő bólintott és az egyik informatikusnak mondott valamit. Majd felénk fordult.

- Rendben! Kezdjük a legelején. Black nálunk dolgozott.

- Ezt azért tudtuk…- szólt közbe Zack.

Carl csak felhúzta a szemöldökét, és folytatta.

- Éppen egy ügy középén volt, amikor eltűnt. Ez este volt. Akkor, amikor senki sincs a gépeknél. Reggelre, már nyoma veszett örökre. Majd néhány nappal később feltűnt egy térfigyelő kamerán. Éppen egy T.T -sel beszélt. Úgy tűnt jóban vannak… Mikor hangunk is lett megtudtuk, hogy rólunk van szó. A K.É.T – ről. Úgy terveztük, hogy ha visszajön, lekapcsoljuk. És bezárjuk. Nemzetbiztonsági információk szivárogtak ki. De nem jött vissza. Itt jöttetek ti szóba.

A társaim arcára néztem. Cara egy pontot figyelt, de arca nem boldogságot tükrözött. Sokkal inkább valami fájdalmat. Zack dettó. A cipőjét figyelte, összeszorított ököllel. Ty pedig szomorúan figyelte a többieket. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk.

- Ráállítottunk titeket az ügyre. Nagyon-nagyon sikeres volt. Tökéletes, srácok! – mondta kedvesen Tesla, mint aki egy nagy veszteség után akar talpra állítani. Én semmit nem értettem. Nem emlékeztem az ügyre. Zavart a tudatlanság. Főleg, hogy láttam, hogy reagál a csapatom.

- Lecsuktuk. És itt jöttél te Alsey. Túlságosan mélyen az ügyben voltál. Figyelni kezdtek. Fenyegetéseket kaptál. Merénylet is volt ellened.

Összeszaladt a szemöldököm. A karomra néztem. Abban a pillanatban emlékképek ugrottak be. Szédítő gyorsasággal, pörgött előttem, mint egy film.

Éppen a többiekkel sétálok az utcán. Nem tudom, miről beszélünk, de tudom, hogy vidámak vagyunk. A nagy tömegből egyszer csak feltűnik valaki. Felfigyelek rá. Zack nevét mondom, de elkések. Addigra a fekete ruhás ember a kezében tart. Húz, csak húz az utcán. A hajamat fogja. Érzem, ahogy fáj, ahogy egymás után szakadnak ki a hajszálaim. Végül megáll velem. Addigra a többieket még négy ember fogja közre. A fülemben hallom Carl hangát. Azt mondja, úton vannak felénk. Hogy nem lesz semmi baj.

Mindenki minket figyel.

Hirtelen valami az oldalamba fúródik. Egy kör alakú hideg felület. Egyértelműen fegyver. Mond valamit a férfi. De nem hallom. Mozdul a testem, ahogy ki akarom tépni magam a szorításából. Megüt. Én pedig szédülök. A kemény betonra esek. A férfi felkap. A hajamnál fogva tart. A tásaimra nézek. Látom, hogy Zack tervez valamit.

Hirtelen megmozdul és előrántja a kését. Az őket fogó négy férfi ráfogja a pisztolyokat. Az alkalmat kihasználva Cara, is kirántja a fegyverét. Majd Ty-ét is elveszi. Kettő férfit már ő tart fogva. Zack előveszi az ő fegyverét is. Az egyik férfinek mozdul az ujja a ravaszon. Cara egy gyors mozdulattal belelő a pisztolyba. Az kirepül a férfi kezéből. Feltartott kézzel áll. A másik három is megadja magát. Az, aki engem tart kiabálni kezd. Még jobban a bordáim közé fúrja a fegyvert. Zack nem zavartatja magát. Az engem tartó férfi felé fordítja a pisztolyát. Az felnevet. Ekkor megjelenik több szirénázó autó. Óriási zűrzavar támad. Ezt kihasználva gyomorszájon vágom a férfit.  Majdnem sikerül kiszabadulnom, de az utolsó pillanatban elkap. Ekkor Cara jelenik meg. A férfire fogja a fegyverét. Néhányat lőnek, egyik sem találja el a másikat. Addigra odaért egy kommandós. Lefogja a férfit. De az az utolsó pillanatban még kilő egy golyót. A golyó pont a kezembe fúródik.

- Asley! – ül mellettem Cara. – Mi történt?

- Miért? – kérdezem. Most esik le, hogy a földön ülök.

- Elestél. Minden rendben?

- Nem. De folytassuk. – mondtam és felálltam.

- De Asley! – szólt Ty is.

- Minden oké! – mondtam hangosabban. A kezemre néztem.

Végre rájöttem miért van a kezemen az a furcsa folt…

- Asley eszedbe jutott? – kérdezte Carl.

Összehúzott szemöldökkel bólintottam.

- Nem szeretnél…

- Folytassuk! – mondtam nyomatékosan.

- Rendben! – mondta Carl és tovább kezdett magyarázni.

 

 

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/27792/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?