2.15 Fejezet

Összehúzott szemöldökkel bólintottam.

- Nem szeretnél…

- Folytassuk! – mondtam nyomatékosan.

- Rendben! – mondta Carl és tovább kezdett magyarázni.

– Szóval a merénylet után…- kicsit elhallgatott, hogy lássa, hogy reagálok. – meghoztuk ezt a döntést, hogy beadjuk neked a szérumot. Cathryn börtönben volt és így a te biztonságod lett az elsődleges cél. Miután beadtuk, kerestünk egy elszigetelt helyet. Egy tökéletes családot. És módosítottuk a memóriád. Majd otthagytunk. És addig nem is volt nagyon ügyük a többieknek sem. – nézett a csapatom többi tagjára.

- Viszont nem régen történt valami. Először csak egy kis hiba volt a börtön rendszerében, ahová Cathryn-t zártuk. Több kicsi hiba jött elő. Aztán elmúltak. Viszont, néhány nap múlva ezt a felvételt kaptuk. – mutatott Tesla az egyik nagy monitorra.

A felvétel elindult. Egy üres feltört cellát mutatott és nemsokára néhány futva érkező döbbent őrt. Kiabáltak, rohangáltak a videón. Teljes volt a pánik. Majd elsötétedett a képernyő.

- A felvétel Cathryn cellájáról van. Miután elszökött, de magáról a szökésről a felvétel eltűnt. Mintha soha nem lett volna meg… - Tesla úgy beszélt mintha mesét mondana.

- Eléggé egyértelmű, hogy a felvételt a T. T semmisítette meg. – mondta Ty.

- Igen. Ebből következik, hogy a T.T -nél van. Ez két rossz lehetőséget vet fel. Az egyik, hogy rólunk elmond mindent, amit tud. A második pedig, hogy az információi birtokában a T. T országos szintű támadásra lesz képes. Egyik sem túl jó.

- És mit kéne csinálunk? Nem fog minket felismerni? Nem, ez hülyeség! Ha felismer minket, ami tuti, hogy így lesz, mert tanított is minket, akkor szerinted Carl mit fog csinálni? Kiszednek belőlünk mindent. És aztán meg is ölhetnek. Ez a terv baromság! Állítsatok rá mást! – Zack teljesen kiakadt.

Én csak kikerekedett szemmel néztem. Ennek meg mi baja?

Zack, - szólaltam meg. – Nyugi.

- Asley te semmire sem emlékszel. Szóval ne szóljál bele!

- Zack! – kiáltott fel Cara. – Most fejezd be!

- Te is tudod, min mentünk keresztül! Nem hagyhatjuk, hogy újra megtörténjen.

- Zack kidolgozott tervünk van. Senkinek nem lesz semmi baja. – Carlon látszott, hogy nehezére esik, normál hangerőn beszélni.

- Akkor is ezt mondtátok. – sziszegte Zack. – És mi lett a vége? Asley majdnem meghalt. Mi pedig mind majdnem beleőrültünk ebbe a hülyeségbe!

- Zack, - szólalt meg Tesla. – Most takarodj ki innen!

A teremben szinte megfagyott a levegő. Tesla olyan volt, mint aki mindjárt golyót repít Zack fejébe. Valamilyen szinten meg is tudtam érteni. De Zack nem csinált semmit.

- Most elhagyod a termet, vagy esküszöm, hogy nem éled meg a holnapot! – szólalt meg újra Tesla.

Zack csak állt és mosolyogott. Egyszerre éreztem, hogy hogyan lehet ilyen hülye, és azt is, hogy mennyire sármos.

- Hajrá! – mondta Zack mosolyogva.

Tesla ekkor előre lépett és mielőtt akárki akármit tehetett volna, egy akkora pofont kevert le Zacknek, hogy az megtántorodott és elesett.

A következő ütést, Carl megállította, lefogta Teslát. Ty pedig Zackez rohant, aki ugyan így nem hagyta magát. Nem túl szép dolgokat vágtak egymás fejéhez, és az egészet végignézte az egész informatikus csapat.  Közbe kellet, hogy avatkozzak. Végül is Zack kezdte és én vagyok a csapatvezető. Már nekem is elegem lett ebből.

Zack! – kiáltottam és odasétáltam elé.

Mélyen a szemébe néztem, miközben elővettem egy bilincset. Ő csak fújtatott egyet, megfordult és hátranyújtotta a kezét. Én pedig készségesen rátettem a bilincset. Carlra néztem, aki bólintott és kicsit meglöktem Zackot, hogy elinduljon. Miközben vezettem ki, találkozott a pillantásom Caráéval. Kérdőn meredt rám, én pedig alig észrevehetően intettem neki, hogy tudom mit csinálok.

Kint továbbra sem szóltam hozzá egészen addig, amíg el nem értünk az épület legaljában lévő fogdáig. Csend volt, senki nem volt lent rajtunk kívül. A hideg nyirkos levegőtől libabőrős lettem. Csak a cipőm koppanásait lehetett hallani és a lélegzésünket. Igen, mérges voltam Zackre.

Mikor odaértünk a cellához, fogtam magam, megfogtam a könyökét magam felé fordítottam és nekilöktem Zacket a rácsnak. A csendbe úgy hasított a rács fémes hangja és Zack nyögése, mintha valami robbant volna. Odaléptem hozzá és a felkarommal a rácshoz szorítottam.

- Ez meg mi volt? – sziszegtem a szemébe nézve.

Nem válaszolt és nem is nézett a szemembe. A földet nézte. A szája szélén szivárogni kezdett a vér. A másik kezemmel az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam.

- Zack, miért csináltad? – a hangom érezhetően kedvesebb lett.

- Asley, - kezdte. – te nem tudhatod…

- Akkor magyarázd el!

Újra a földet nézte. Majd megnyalta a száját, véres csíkot húzva a szája mellett.

Ha elmondod megértem. – mondtam és a pulcsim végével letöröltem a vért az arcáról.

Sóhajtott és úgy tűnt elkezdi.

- Ha nem szorítasz a rácsnak, könnyebben elkezdem…

Letettem a kezem, de nem léptem hátrébb.

- Nem tetszik nekem ez az ügy. – mondta.

- Na, nem mondod! – szóltam bele.

- Asley, te ezt nem értheted! – nem emelte fel a hangját.

- Akkor magyarázd el!

- Fent a legtöbb dolgot elmondtam.

- Akkor azt mond, amit eddig nem mondtál.

- Azt nem fogom elmondani! – mondta, mint valami sértődött kisgyerek.

- De el kell mondanod. Kötelességed elmondani mindent, ami hátráltatja a munkád a csapatveze…

- Igen tudom. De ezt nem.

Kis csend állt be.

- Mitől félsz? – törtem meg a csendet.

- Én nem félek. Csak aggódom. Mindnyájunkért. A múltkori is jól indult, de…

Csak nem akarom, hogy újra az legyen. A csapatnak sem jó, hogy ha minden ügy után valakit elvesztünk. Jobb esetben, csak egy kis időre.

- De Zack. Nem gondolod, hogy Carléknak van terve? Ők sem megölni akarnak minket. Bizonyára jobban felkészültek, mint az előzőnél. Jobbak a segédeszközök is.

Elgondolkozva meredt maga elé.

- Most be kell zárj, ugye?

- Igen.

- Oké. – mondta halkan.

Elléptem előle és kinyitottam a cellát. Ő pedig besétált és körbenézett mintha mostantól itt kellene laknia.

- Próbálok eljárni az ügyedben, hogy hamarabb kijöhess. – mondtam, miközben rázártam a rácsot. A számkódos zárhoz fordultam. Gyorsan kitaláltam valamit és beírtam, aztán megnyomtam az érvényesítő gombot. Pittyent egyet és Zack előtt teljesen lezárult az ajtó.

- Ma még jövök hozzád. – mondtam Zackre nézve. Ő csak nézett.

Mondani akartam valamit, de nem tudtam. Összeszorítottam a szám. Otthagytam. Szinte éreztem, ahogy Zack ott ül és hallgatja az egyre távolodó lépteimet... 

Címkék: 2. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/28162/pics/lead_800x600.jpg
2. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?