Sziasztok!


Sziasztok! 

A mai bejegyzés csak az egyik történetről fog szólni, ami nem más mint, Abbie története. Mindenki észrevehette, hogy a történet elkezdett lezárulni, majd az egyik rész végére kikerült a VÉGE szó. Igen. Abbie története lezárult. Ez valamilyen szinten szomorú, hiszen el kell búcsúznunk tőle. Viszont szerintem egyszerűbb ha úgy nézzük a dolgokat, hogy ezt is elértük. Vége lett ez egyik történetnek. Ezzel helyet adva egy újnak. 

De nézzük át, hogy Abbie-vel mi történt az utolsó beköszönés óta és hogyan zárult le a történet:  

Apa kitalálta, hogy minden második hétvégén elmehetünk túrázni és Savannát is vihetjük magunkkal. Amikor kiderült, hogy Jason is rajong a természetért, őt is megkérdeztük, hogy nincs-e kedve velünk tartani. És neki természetesen volt.

A kocsiból kiszállva mélyen magamba szívom az őszi erdő illatát. Olyan jó felnézni a fákra. Mintha egy ismerőssel találkoznék újra, akit már régen nem láttam.A túra alatt szinte végig csendben vagyunk és kihasználjuk, hogy hallgathatjuk a madarak csiripelését és a talpunk alatt ropogó ágak és falevelek hangját.Az erdei házban és a hazafelé vezető úton is viccelődünk. Nagyon örülök, hogy megismerkedtem Savannával és Jasonnel. Náluk jobb barátot, el sem tudok képzelni.

A kirándulásaink a természetbe, minden második héten rendszeresen megvalósultak.De mai kirándulás viszont ennél is jobb lesz. (...) 

- Gondolom, - kezdett bele Savanna. – elmegyünk az erdei házhoz. Lepakolunk a tűzrakó hely körül és megnyújtjuk, a tűzet. És akkor én, - itt szélesen elmosolyodott. – elmondok csomó rémstoryt.

Jasonnal félig mosolyogva, félig „kicsit elegünk van abból, hogy öt napja ezt hallgatjuk” nézéssel összepillantottunk. (...) Magunkhoz vettük a táskáinkat és bevetettük magunkat az erdőbe. Ezt az utat még nem fedeztük fel, de eddig minden ösvény odavezetett ahová a térkép mutatta.

Ez így ment vagy két órán át, amikor furcsállni kezdtük, hogy már ilyen régóta gyalogolunk és mégsem értünk oda a menedékházhoz. Ezt szóvá is tettem és a többiek is nyugtalankodni kezdtek. 

- Úgy gondolom nincs sok értelme, hogy tovább menjünk elég nyilvánvalónak tűnik, hogy az ösvényt követve nem fogunk eljutni a menedékházhoz. Szerintem csinálhatnánk magunknak egy táborhelyet. 

Kezdett sötétedni úgyhogy száraz fát gyűjtöttünk és megpróbáltunk tüzet gyújtani. Szerencsére a tűzcsiholáshoz minden eszközünk megvolt, mivel a menedékháznál is szerettünk volna sütögetni. Nem sokára már csak arra volt gondunk, hogy a tűz melyik részéről süssük a pillecukrot. A hálózsákjainkra sem volt szükség, mert senki nem álmosodott el annyira, hogy belebújjon, úgyhogy csak a pokrócokat használtuk. Abban, hogy nem álmosodtunk el a pillecukor és a cola segített. Na meg a rémsztorik és a hatásszünetekben felhangzó farkasüvöltés.

Ahogy felkelt a nap felszedelőzködtünk. Összekészültünk és hátizsákunkkal, a hátunkon baktattunk az erdei ösvényen.  (...) A hazafelé tartó autó zötykölődése álomba ringatta Savannát és Jasont. (...)

- Először nagyon utáltam a helyzetet. Tudod, hogy el kell jönnünk New Yorkba. Nem akartam ott hagyni a barátaimat és az erdőt, az ismerős utcákat és elköltözni egy városba, ahol senkit nem ismerek, nincsenek zöld területek és utáltam, hogy olyan nagy és kiismerhetetlen a város. Aztán jött Savanna és Jason, a hoki, a hétvégi kirándulások, az hogy itt sokkal több lehetőség van arra, hogy elmenjünk moziba, színházba vagy akárhova. És minden más lett. Elkezdtem úgy gondolni New Yorkra mint az otthonomra. - mondtam és mosolyogva figyeltem, ahogy a város körvonalai lassan előtűnnek a horizonton. 

Tehát Abbie története lezárult. De mint már említettem, senki se szomorkodjon, hiszen van még két történet, amik viszont egyre izgalmasabbak. 

Asley és Emm történeteinek a folytatásait várom a folytasd.blog@gmail.com-ra. (: 

http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/28171/pics/lead_800x600.jpg
beköszönések,Folytatásos történet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?