3.17 Fejezet

- Bizony… Úgyhogy kezdhetünk gondolkodni, hogy mit csináljunk ezzel a rengeteg pénzzel. – mondta Anya mosolyogva és kisimított egy tincset a szememből. 

- Az biztos, hogy a falunak kell adományoznunk egy részét. – kezdtem.

 Az erdőben sétáltunk és a jövőről beszélgettünk, ami így már nem is tűnt olyan kilátástalannak. Ez a kutatás reményt adott nekünk és az egész falunak... 

Ahogy beléptem a házba kiabáltam egyet, hogy megjöttem. Erik lépteit hallottam lefelé jönni a lépcsőn.

- Hello!

- Szia, hallottam, hogy megjöttél. -  mondta és legalább olyan izgatottnak tűnt, mint én mielőtt beszéltem anyával. – Mit mondott Anyukád?

- Nyugi minden rendben volt. Sőt! – mosolyodtam el és leraktam a cuccaimat a kis előszobában. – Főzök egy teát és közben mindent elmondok. – ígértem meg és elindultam a konyhába. Erik arcára pont rásütött a fény, így barna szeme borostyán színű volt. Miközben vártuk, hogy a víz felforrjon a teához, elkezdtem mesélni.

– Tehát az volt, hogy elmondtam anyának, hogy tudok a szövetről és elmondtam neki, hogy nem esett jól, hogy nekem nem mondtak semmit és, most úgy érzem, hogy nem bíznak bennem. Ő pedig azt mondta, hogy nem azért nem avattak be, mert nem bíznak bennem, vagy, hogy rosszul érezzem magam, hanem azért, mert Apát nagyon sok támadás érte a kutatással kapcsolatban és nem akarták, hogy ez rám is kihasson. – Kiöntöttem a bögrékbe a forró vizet és teafiltert lógattam bele. Lopva pedig Erikre néztem, aki egy kicsit megnyugodott és várta a folytatást, mert látta rajtam, hogy még nem fejeztem be. Felültem a pultra és mosolyogva, lábamat lóbálva folytattam. – És Joe bácsi tegnap elment Anyához és azt mondta, hogy egy kutató labor meg akarja venni a kutatási anyagot a dínószövettel együtt. És meg akarják mutatni, hogy hova kerül a kutatási anyag. A labor pedig New Yorkban van, úgyhogy utazok New Yorkba.

- Húha! – döbbent le teljesen Erik – Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen és amikor láttam, hogy nem könnyes szemmel jössz haza, egy kicsit megnyugodtam, de ez sokkal több annál, amit remélni mertem.

- Csak azt sajnálom, hogy nem jöhetsz velünk! 

- Na látod, azt én is. – röhögött fel és erre a beszólásra én is elnevettem magam. Ekkor értek haza a nevelőszüleink és a nevetést hallva jókedvűen léptek be a konyhába. 

- Mi a jókedv tárgya? Elég húzós napunk volt, úgyhogy jó lenne valami vidámat hallani. – mondta Amy és fáradtan megdörzsölte a szemét.

- Emmnek jó hírei vannak. – mondta Eric és erre két kérdő szempár nézett felém.

- Főztem teát. Vigyük be és mindent elmondok. – montam és, amikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett és a kezében volt egy bögre tea, elmeséltem a történetet az elejétől a végéig.

- Azta, ez csodálatos! – lelkendezett Amy, amikor befejeztem és John is lelkesen bólogatott.- És mikor indultok?

- Amint megvannak a papírok indulunk, de ezek között a körülmények között ez eltarthat egy hétig is, bár sürgősségivel adtuk be, úgyhogy remélhetőleg nem lesz olyan hosszú idő.

- És mennyi ideig maradtok ott? – kérdezte aggodalmaskodva John.

- Körülbelül egy hétig, hogy legyen időnk városnézésre is, ha már New Yorkban vagyunk. – mosolyogtam rájuk.

Az este további része nagyon kellemesen telt. És mivel Amy és John ma hamarabb értek haza még egy kártyapartira is sor került. Amikor már mindenki kellőképpen elfáradt elindultunk aludni. Erikkel a szobáinkba nevetve és lökdösődve mentünk föl. Amikor az én ajtóm elé értünk elkomolyodtam és átöleltem.

- Köszönöm. – suttogtam és mélyen magamba szívtam az illatát.

Hosszú idő óta úgy éreztem minden rendben van.

Címkék: 3. folytatás
http://folytasd.blogstar.hu/./pages/folytasd/contents/blog/28848/pics/lead_800x600.jpg
3. folytatás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?